Minden évben megrendezik a Európai Dietetikai Találkozót (European Federations of Association of Dietitans = EFAD), amelyik évben meg nem, ott pedig nemzetközi találkozóra lehet számítani. Idén Rotterdamban volt a konferencia, amelyen én is részt vettem.
A konferencián nem csak a hallgatóságot erősítettem, poszteren prezentáltam egyik kutatásunkat is. A kutatást Gergővel – kórházunk egyik szuper belgyógyászával (nagyon szívesen :D) – csináltuk még 2016 végén, 2017 elején, hiszen mind a ketten egy osztályon mozogtunk akkoriban (de már az azelőtti időben is). Ahogy figyeltük az osztályra befeküdt embereket, hasonló kérdéseket vetettünk fel, kiváncsiak voltunk a válaszokra. Hát szóval, ennek a kutatásnak az egyes érdekes eredményeiről szeretnék egy kicsit mesélni!
Fogyjak vagy ne fogyjak?
Az életmódváltást sosem késő elkezdeni. Ezt vallom, és igyekszem hangsúlyozni a hozzám fordulóknak. Természetesen ez maga, a fogyni vágyó ember nélkül nem megy – hiába van egy jó orvos, dietetikus, gyógytornász vagy pszichológus mellette -, ezt akarni kell és legfőképpen tenni érte! A Szent Imre Kórházban 3 évig voltam egy olyan osztály dietetikusa, ahova azért feküdnek be túlsúlyos, elhízott, többségével extrém módon elhízott emberek, hogy fogyjanak. Ebben egy jó kis csapat állt rendelkezésükre: orvos háttér mellett volt heti többszöri csoportos dietetikai oktatás, és torna. Ezen az osztályon kérdőíveztünk betegeink között.
A kutatás eredményei
Összességében 203 embert kérdeztünk meg az életmódváltással kapcsolatosan, de ebből csak 73 ember kérdőíve lett feldolgozva, annak a 73 emberé, akik elsőként feküdtek be osztályunkra, nem pedig visszatérő betegek voltak. 53 nő és 20 férfi válaszolt kérdéseinkre. Átlag életkoruk 49,4 év volt, átlag BMI-jük pedig 42 kg/m2, amely az extrém elhízás kategóriája. Betegeink az életmódváltás elején, 8-as erősségű motivációt éreztek magukban (ha egy 0-10-es skálán kellene megjelölni a motiváció fokát, ahol a 0 az abszolút motiválatlan, a 10-es az nagyon motiváltat jelentette) a fogyás irányába. A fő motiváló tényezők a jelenlegi egészségügyi problémák kezelése, más betegségek megelőzése és a könnyebb mozgás volt.
Habár a motiváció ilyen magas számot kapott, ez nem tükrözte a valóságban tapasztaltakat. A fogynivágyók 75,3%-a jelezte, hogy biztosan kint lesz majd mind a kettő csoportos dietetikai oktatáson. Végül csupán 63%-uk jött ki a dietetikus által tartott tanácsadásokra. A torna tekintetében sajnos rosszabb volt a helyzet. A befekvés elején betegeink 96%-a mondta, hogy a reggeli tornákra ki fog járni. A valóságban csupán 24,7%-uk ment el minden nap a gyógytornász által tartott tornára.
Arra a kérdésre, hogy a fogyás tekintetében az idális terápiás csapat szempontjából kit tartanak fontos személynek, nagyon érdekes eredményt kaptunk: 90,4%-ban a válaszadók saját magukat jelölték, így nagyon szépen körvonalazódott, hogy a ‘banda’ legfontosabb tagja, maga a beteg és ezt ők maguk is tudják. Ha az illető nem szeretne életmódot váltani, nem teszi oda magát, akkor más szakember kedvéért sem fogja megtenni ezt. A terápiás csapatot illetően kisebb számot, de azért szép százalékot kapott a dietetikus is (87,7%), majd jöttek a többiek: az orvos (71,2%), gyógytornász (54,8%), és pszichológus (32,9%).
Mi a take home message?
Életmódot váltani könnyebb, ha az ember körbe veszi magát jó szakemberekkel, akik hasznos, működő, megbízható tanácsokkal tudnak szolgálni a táplálkozás, a testmozgás vagy akár a mentálhigiéné területén. Emellett jó tisztában lenni azzal, hogy van-e olyan betegségünk, amely esetleg hajlamosít a hízásra (pl.: pajzsmirigy alulműködés), mert ezt kezelni kell. Nem fog magától menni a dolog, ha mi magunk nem ragadjuk meg a lehetőségeket, ha csak gondolati szinten maradunk meg, ha nem merünk, de talán nem is akarunk igazán elindulni azon az úton, ami egy kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb élethez vezet.
